Kísérőtanári beszámoló
A Diákélet
Egyesület 2014 májusában kapott értesítést arról, hogy a TEMPUS
KÖZALAPÍTVÁNY által meghirdetett Erasmus+ KA1 alprogramra beadott pályázata
sikeres és ennek keretében 2015. október 18 – november 15-ig 16 fő tanuló (3 fő
Villanyszerelő, 3 fő autószerelő, 3 fő gépi forgácsoló, 3 fő mechatronikai
technikus és 4 fő gépgyártástechnológiai technikus) 2 fő kísérőtanárral Jerez
de la Fronterába utazhat szakmai gyakorlatra. A pályázatban eredetileg 4
autószerelőt, és 3 gépgyártástechnológiai technikust szerettünk volna vinni, de a jelentkezők aránya a gépgyártástechnológiai technikusok
nagyobb létszámát eredményezte, ezért változtattunk az eredeti terven.
Iskolánk negyedszer vett részt Leonardo/Erasmus+
mobilitási programban, ebben az évben azonban nem az iskola megbízásából, hanem
a Diákélet Egyesület nevében pályáztunk. A kiutazás lehetőséget adott arra,
hogy kipróbáljuk magunkat küldő intézményként ezen az új területen. Ezáltal
olyan kompetenciákat szereztünk, amelyek a következő kapcsolatteremtés és
kiutazás során nélkülözhetetlenek. Megtapasztaltuk, hogy milyen egy külföldi
intézménnyel együttműködve külföldön boldogulni, munkát végezni. A sikeres
pályázat és a megvalósult kiutazás vonzó lehet az iskolánkba jelentkező tanulók
számára, mert jövőre is szeretnénk Erasmus+ mobilitásban részt venni. Ezáltal a
beiskolázási esélyeink javulnak.
A diákoknak lehetőségük volt kipróbálni
magukat az iskolai tanműhely falain kívül, más országban, igazi munkahelyen,
ahol a kommunikáció nyelve nem magyar. Ez a munkatapasztalat mindenképp nagy
előnyt jelent számukra a későbbi életükre nézve, hiszen van összehasonlítási,
kitekintési alapjuk. Az önálló élet, a családjuktól távol töltött négy hét
megedzette, erősítette az önállóságukat, továbbvitte őket a felnőtté válás
folyamatában.
Idén először utaztunk Jerez de la Fronterába, ahol a partnerünk az IMOT Agency volt. A partnerintézmény képviselői nagyon kedvesen fogadtak, mindent elkövettek, hogy a diákoknak a legjobb szállást, munkahelyet biztosítsák, folyamatosan segítettek tájékozódni az új környezetben, problémák esetén bátran fordulhattunk hozzájuk.
A diákok gyakorlati helye vállalkozásoknál volt, ahol kettesével-hármasával vagy egyedül voltak elhelyezve. A diákok 6 órát dolgoztak a gyakorlati helyeken, ahol teljesítették az ECVET dokumentumok által meghatározott óraszámot és krediteket. A 3 villanyszerelő 3 különböző vállalkozáshoz került, karbantartási és villanyszerelési munkákat végeztek. Az ELECLIMA cégnél Bartos József 10V osztályos tanuló dolgozott. Különböző helyekre kellett menniük (cégekhez, magánszemélyekhez) villanyt szerelni. Az ELECTRIRAMOS cégnél Fekete Balázs 11V-s tanuló kapott gyakorlati helyet. Ez a cég autószereléssel is foglalkozott, Balázs feladata a villanyszerelésen kívül autóvillamossági szerelés is volt. A HOUSE DOCTOR BUILDING MAINTANENCE cégnél Szedeli Bálint 10V osztályos tanuló dolgozott, ők is különböző helyekre jártak, ahol karbantartást és a felmerülő villanyszerelési problémák megoldását végezték.
A gépi forgácsolók hárman egy helyen dolgoztak: az AGRICE nevű gépgyártó és javító cégnél (Kispál Norbert 11M, Csábi Ruben 10M, Ambrus Valentin 10M). A feladatuk különböző gépek, eszközök javítása, karbantartása, köszörülése, csiszolása.
Az autószerelők közül Czeglédi Martin (2/14A) a Volkswagen Motornál, Molnár Balázs (2/14A) a Solera Motor (Ford) műhelyben, Szőts Renátó pedig a Guadelete Motornál (Hyundai) javították az autókat, végezték az aktuális autószerelési feladatokat.
A mechatronikai technikusok közül Szeifert Géza (2/14M) ugyancsak a Solera Motornál végezte a gyakorlatát. Ez a cég egy jól felszerelt, automatizált üzem, ahol a gépek karbantartásával, javításával, üzemeltetésével foglalkozott.
A másik két mechatronikai technikus – Lőrincz Róbert (2/14M) és Duzsi Csilla (2/14M) a DSA (Desarrollo de Sistemas Avanzados) (http://www.desamaquinas.com/index.php/en/) üzemben dolgozott, ahol robottechnikával, gépgyártósorok összeszerelésével foglalkoztak. A cég a világ minden tájáról fogad megrendeléseket, és készít egyedi gyártósorokat, robotokat. Csilla és Robi részt vehetett ebben feladatban, ami nem kis kihívás volt számukra.
A gépgyártástechnológiai technikusok ugyancsak kisebb vállalkozásoknál, cégeknél dolgoztak. Berg Szabolcs (2/14M) a VITRIGLASS nevű palackozó üzemnél figyelhette meg a gyártási folyamatot, karbantartotta, javította a gépeket. Balog Dávid (2/14G) a TALLERES GONZALES REINA cégnél gépek készítésének és javításának folyamatát figyelte, dolgozott CNC gépen, karbantartotta, javította a gyártósort. Vál Krisztián és Juhász Gellért a DESTRAPERLO egyedi megrendelésre dolgozó sörgyárban javította, üzemeltette és karbantartotta a gyártási folyamatban résztvevő gépeket.
2015.
október 19-én érkeztünk Jerez de la Fronterába, elfoglaltuk a szállásunkat,
felfedeztük a környéket. A szállásunk a város központjában, a Santa Maria
Calle-n volt, ami annyiban egyszerűsítette a dolgunkat, hogy ide közel volt
minden: buszmegálló, bolt, piac, vasútállomás. Másnap, kedden az
állásinterjúkra került sor. A hét folyamán mindenki elkezdett dolgozni,
megtanulta, hogyan tud legegyszerűbben eljutni a munkahelyére, és haza, a
szállásra. Mindenkinek vettünk buszbérletet, amivel korlátlan számban
utazhattak a városon belül. A hétköznapok munkával teltek, a diákok a
gyakorlati helyeken dolgoztak, a kísérő tanárok pedig munkahelyet látogattak,
bevásároltak, főztek, takarítottak, mostak, vasaltak, pakoltak.
Az első
hétvégén, szombaton vonattal Cadizba kirándultunk. Megnéztük a Cadizi
katedrálist, felmásztunk a toronyba, ahonnan végig beláttuk az óváros épületeit
és zegzugos utcáit. A főtéren képeslapot vettünk, és láttuk az Ayuntamento
(városháza) épületét. Megnéztük a Puertas de Tierra városkaput, a városfalból
ma még megmaradt részt, lementünk a strandra, ahol egy kicsit megmártóztunk az
óceánban. A strandolás után kimentünk egy óceánba benyúló földnyelvre, ahol a
San Sebastian Castelle-t néztük meg. Ez egy erőd volt, amit igen sok támadás
ért a múltban. Ezután a Santa Catherina kastély következett, majd egy botanikus
kert. Meglehetősen elfáradtunk a sok látnivalótól és sétálástól, ezért vasárnap
délelőtt pihentünk, ebéd után vonatra szálltunk, és elmentünk a Santa Maria
Playa-ra, ahol még tudtunk egy kicsit strandolni. Rengeteg kagyló volt a
homokban, ezekből gyűjtöttünk.
A második hétvégén Jerezben maradtunk, mert
eső közeledett, ezért helyben szerveztünk programokat. Szombaton meglátogattuk
az Alcazar erődítményt, ami a régi városvédő fal része volt. Utána a San
Salvador katedrálist néztük meg, ami a világ legnagyobb gótikus katedrálisa.
Itt található a La Virgin Nina festmény, melynek eszmei értéke
felbecsülhetetlen. Vasárnap elindultunk megnézni a Santa Domingo kolostort és a
régészeti múzeumot, aminek a megtalálása nem kis kihívás volt. A sikátorokban
való bolyongás után végül megtaláltuk, és megnéztük. Délután a fiúk főztek.
Gyrost készítettek, ami pillanatok alatt elfogyott.
A harmadik hétvégén Sevillába indultunk.
Vonattal egy óra alatt értük el a várost, ami méltán Andalúzia fővárosa.
Először a katedrálist szerettük volna megnézni, de csak kívülről sikerült, mert
olyan hosszú sor állt a pénztárnál, hogy nem tudtuk kivárni. Ugyanígy jártunk
az Alcazar (régi erőd) és a Torre del Oro (hajózási múzeum) esetében is, ezeket
a nevezetességeket kívülről néztük meg. A torreádor arénába be tudtunk jutni, ezt
idegenvezetéssel megnéztük. Ezután egy Burger King-ben ebédeltünk, elmentünk a
Plaza Espaná-ra, amit az 1992-es Expo-ra építettek, itt adták elő az „István a
király” című rockoperát (Makovecz Imre tervei alapján készült a magyar pavilon
a világkiállításon). Innen a stadionhoz
indultunk, amit ugyancsak kívülről láttunk, a focirajongók bánatára. Vasárnap
újra az óceánban fürödtünk.
Az utolsó hét az értékelésé és a búcsúzásé
volt, mindenki értékelte a mentorát, a kísérőtanárokat, a tanárok értékelték a
diákokat, a fogadó intézményt, a fogadó intézmény értékelt bennünket.
Elkészültek az Europass mobility igazolások, az ECVET igazolások, és sajnos
véget ért ez a felejthetetlen 4 hét.
A gyakorlat október 20-án kezdődött általános
tájékoztatóval, majd munkahelyi interjúkkal. Itt megbeszélték, hogy milyen
munkát kell végezni, kell-e munkaruha. Mindenhol szükség volt a velünk hozott
munkaruhára és munkacipőre. A vállalkozások vezetői azt nézték meg, hogy a
diákok beszélnek-e angolul, megértik-e az utasításokat spanyolul, illetve
milyen a hozzáállásuk. A diákokat folyamatosan értékelték a munkahelyükön
különböző szempontok alapján.
Mind a fogadó, mind a küldő intézmény mind
pedig a diákok számára pozitív tapasztalat volt az együtt töltött négy hét, ami
bizalmi alapot biztosít ahhoz, hogy a következő években is esetleg együtt tudjunk
működni.
Galambos Margit Éva Simon
Józsefné
kísérőtanár kísérőtanár