2015. október 31., szombat

Szombaton Jerezben meglátogattuk az Alcazar erődítményt, ami a régi városvédő fal része volt. Utána a San Salvador katedrálist néztük meg, ami a világ legnagyobb gótikus katedrálisa. Itt található a La Virgin Nina festmény, melynek eszmei értéke felbecsülhetetlen.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0e/Catedral_de_Jerez.jpg









Péntek volt az utolsó munkanap a három napos (szombat-vasárnap-hétfő) szünet előtt. A munka után paprikás krumpli volt a vacsora. Hosszabb-rövidebb időre mindenki kiment a városba, ami nyüzsgött a fiataloktól Halloween alkalmából.

Balog Dávid bejegyzését közlöm:



Kedves Blog Olvasók!
Eljött az az idő hogy meg írjam nektek eddigi felejthetetlen élményeimet a Spanyol úttal kapcsolatban. Annyi minden történt oly sok mindent kaptam és tanultam már most pedig csak másfél hete töltöm itt életemet, hogy az valami leírhatatlan! A kultúrák megismerése, a szokások, a lemoshatatlan mosoly és a szívből jövő kedvesség teljesen ledöbbentett! Az utcára lépve már tudtam, nem otthon vagyok, az emberek mentalitása és öltözködése az épületek jellegzetessége beállított egy olyan korszakot, amiről csak a tanulmányaim során hallottam! Meg kell vallani nehéz volt megszokni a kommunikációt, de e nép olyan vendégszerető, ha nem érthető, amit mondanak, kézzel-lábbal elmutogatják, csak hogy meg értsd. A munkahelyre indulva a természet idilli hangulata is meg környékezett, hisz egekbe szökő pálmafák leánderek és kaktuszok látványa fogadott. természetesen a munkahelyemre sem panaszkodhatok, hisz olyan vállalthoz kerültem, mely mezőgazdasági gépek javításával foglalkozik. Természetesen hajó és egyéb más jármű alkatrészeinek karbantartását is vállalják. Az ott dolgozó emberek napról napra egyre kedvesebbek lettek, befogadtak magukhoz, ahogy Manuel szavaiból idézzek” Te egy igazi Spanyol ember vagy” Manuel a termelési vezetőnk, aki keni-vágja a szakmák adottságait és így ellenőriz. A hét munka napjai után hétvégén Cádíz-ban jártunk, ahol sok látványosságot tekintettünk meg, amit természetesen nagyon élveztünk. A legnagyobb élmény ezen a napon az óceánban való fürdés volt majd vasárnap Jerezben amely után a csapat életképességi mutatója eléggé megcsappant. Röviden és tömören ennyit az eddigi élményeimről hamarosan újra jelentkezem! J
Üdvözlettel Spanyolországból!
Balog Dávid

2015. október 29., csütörtök













Szerdán és csütörtökön a diákokat látogattuk a gyakorlati helyükön, megnéztük, hogy milyen körülmények között dolgoznak, hogyan tudnak szót érteni a mentorukkal. Először az autószerelőkhöz mentünk, majd a gépi forgácsolókhoz, és a DSA-ba. Mindkét nap gyalog jöttünk haza a munkahelyekről (csütörtökön ez két óra gyaloglást jelentett), majd elkészítettük az ebédet: szerdán spagettit, csütörtökön pedig rántott karfiolt, gombát és karajt rizzsel, majonézes kukoricával, desszertnek pedig kürtös kalácsot.

2015. október 27., kedd




Hétfőn és kedden mindkét nap esőre ébredtünk, de később kisütött a nap, és felemelegedett az idő. Mindenki dolgozott, majd éhesen és fáradtan hazatért. A vacsora lecsó volt oldalassal, tört krumplival. Este sétáltunk a városban, filmet néztünk.

Lőrincz Robi bejegyzése az első napok viszontagságairól:



1. nap az indulás
2015.10.19.-én hajnali 4 órakor indultunk el. Izgalomtól fűtve vártuk már az indulás időpontját,  3:30 körül elkezdtünk gyülekezni az iskola kollégiuma mögött. Először csak 1-2 diák volt ott, nem sokára megjelent a busz is ami Bécsbe vitt minket, majd megjelentek a kísérő tanáraink is és végül mind a 18 fő indulásra kész volt.  Bepakoltunk a buszba és útnak indultunk. Az utunk hosszú volt, bár elég hamar Bécsbe értünk. 8 óra környékén már a reptéren is voltunk. 1-2 órát várakoztunk, közben felfedeztük a repteret, volt, aki kávézott, akadt, aki étkezett és olyan is, aki a táskájába tett 1,5 L-es üveg maradékát pusztította. Elérkezett a pillanat sokunk száméra, az első repülő utunk Bécsből Mallorcára. Szerencsére zökkenőmentes volt a repülő út. Ahogy a mondás tarja a felhők felett mindig kék az ég, ezt nem is nagyon tagadom, de aláírom, hogy a Tankcsapdának is igaza van „ a stewardess szőke,a pilótafülke tele van gombokkal” . Mallorcán várakoztunk kb.: 20 percet majd indult a következő repülőnk ezúttal Jerez de la Fronterra –ba, a végső úti célunkhoz. Azt mondanom se kell, jelen esetben írnom se kell, hogy az utazás alatt rengeteget beszélgettünk, ismerkedtünk egymással, mire Jerez-be értünk egy elég jó bár fáradt hangulatunk alakult ki és természetesen a tanárnők is beszálltak a beszélgetésekbe. Visszatérve az utazásra, megérkeztünk Jerez-be. Összeszedtük a csomagjainkat, szerencsénkre mindenki csomagja megérkezett többé-kevésbé, senkié se tett látogatást az oroszokhoz! A reptéren már várt minket Izabella az egyik kapcsolattartó, de sajnos szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a szálláshoz máshogy nem tudunk eljutni máshogy csak Taxival, viszont sokra volt szükség. De ez se jelentett gondot, hipp-hopp, termett is ott 4 taxi. 3-an beültünk az egyik, a sofőrt udvarias volt azonnal segítette és betette a poggyászainkat a csomagtartóba, közben mi beültünk és mire észbe kaptunk a sofőr is bent termett a kocsiban és már indultunk is, 1-2 másodperc múlva felmerült bennünk a kérdés: „Tudja egyáltalán, hogy hova kell menni?”  Meglepődtünk hírtelen azt se tudtuk, hogy mi a helyzet, majd megláttam egy forgalmi táblát, amin az állt: „Jerez  X km” fellélegeztem, hogy eddig jó felé tartunk. 1-2perc elteltével a sofőr rákérdezett, hogy beszélünk-e spanyolul, feleltem neki hogy csak egy kicsit és visszakérdeztem, hogy ő beszél-e angolul, de nem tudott, úgyhogy csöndesen telt az utunk, inkább csak mi hárman beszélgettünk. És végül egy szűkös kis macskaköves utcában megálltunk ahol Mercedes várt ránk, és aki végre tudott angolul így gyorsan meg tudtunk beszélni 1-2 fontosabb dolgot. Néhány perc múlva megérkezett még egy taxi, majd még egy és még egy és végül mind összegyűltünk újra, ezúttal az utunk végén. A szállásunk Jerez belvárosában a 3. emeleten volt, elég tágasnak látszott első ránézésre 18 főnek. Mindenki elindult beköltözni a szobájába és neki látott a kicsomagolásnak. Miután berendezkedtünk pár ember elindult felfedezni a környéket és bevásároltak. Az első vacsoránk elég egyszerűre sikeredett, de ez köszönhető annak, hogy mindenki fáradt volt,virsli illetve néhány felvágott volt az első vacsoránk,  ennek ellenére nagyon jó hangulatban költöttük el. A takarításban mindenki aktívan részt vett.  Majd vacsora után megbeszéltük, hogy kik lesznek azok akik másnap állás interjúra mennek, mikor és hova. Majd eljött a lefekvés ideje, volt aki korábban lefeküdt és volt akik még inkább fent maradtak társasozni, vagy inkább beszélgetni az otthon maradt szeretteikkel.


2. nap
Reggel 7 órakor felkeltem, megreggeliztem illetve lezuhanyoztam, a jéghideg víz gyorsan felébresztetett, de mire végeztem meg is jött a meleg víz. Hamar összeszedtem magam, ugyanis 8-ra mentünk volna állásinterjúra. Eljött a 8 óra, a kapcsolattartó sehol se volt, vártunk 10-20-30 percet majd felhívtuk, hogy mi a helyzet, majd közölte velünk, hogy kedd reggel 8-ra senki sincs beírva, csak a papírra olyan módon írta fel hogy a WEDNESDAY-t egy az egyben THUSDAY-nek lehett olvasni. Ily módon elindult az ez napi kalandunk. Reggel pár ember lement bevárásozni, páran próbáltak még aludni egy kicsit, volt olyan is aki már reggel chat-elt egy otthon maradtjával, de olyan elvetemült is akadt mint én aki megtörte a reggeli csendet egy kis zene hallgatással. Miután megjöttek a bevásárlásból mindenki segített elpakolni és előkészíteni a vacsorának valót. Pácolt csirke mellett, rizs és saláta körettel lett eltervezve vacsorának. Mivel sokan segédkeztek az előkészítés elég hamar lezajlott. Ezután mindenki elfoglalta magát valamivel, sokak keresgélték interneten a gyakorlati helyeiket, de akadt olyan is aki szundított még egyet,  vagy a neten nézelődött.
Dél körül eljött hozzánk Izabella hogy pontosítsuk az időpontokat, mert időközben 1-2 módosult. A tanárnő megkért engem is hogy figyelmesen hallgassam végig Isabella mondandóját, hogy nehogy valami kavarodás legyen. Megemlítette, hogy a diákoknak szükségük lesz egy bizonyos kártyára, amivel tudnak majd utazni a buszokon. Miután minden időpont le lett tisztázva felajánlotta, hogy megmutatja, hogy hol lehet azt a kártyát kiváltani. Elindultunk, nem is volt messze, csak 2 utcával volt odébb az iroda. Kiadtak egy forma nyomtatványt, majd elindultunk keresni egy helyet ahol ezt tudjuk sokszorosítani, Izabella rámutatott egy boltra, amiben elmondása szerint van rá lehetőség, a kirakatában újságok, és Halloween-i dekorációk voltak, de amikor beléptünk, néztünk egy nagyot, mindenfelé csak édességek voltak. „Ez egy édesség bolt, mit akarunk mi itt? Itt biztos nem lehet fénymásolni!” – gondoltam magamban, de mint kiderült az üzlet hátuljában egy konkrét foto stúdió volt, csak digitálisfényképet nem tudott előhívni, mert gond volt a számítógépével, de a fénymásolással nem volt gond. Ez után elmentünk Izabelláék irodájához megmutatta nekünk, hogy hol is dolgoznak ők. Útközben sokat beszélgettünk, mesélt a helyi ételekről, ajánlott is pár ételt illetve egy vendéglőt ahol állítása szerint nagyon finom tipikus spanyol reggelit szolgálnak fel. Miután vissza értünk a szállásra szereznünk kellett képeket a diákokról ugyanis a bérletigénylő laphoz szükséges egy fénykép is. Szerencsére a tanárnőnél voltak az önéletrajzaink, amikből lementettük a képeket majd méretre igazítottuk őket. 4-5órakörül elindultunk, hogy kinyomtassuk a képeket illetve összeszedtük a diákok személyigazolványait mivel ezek fénymásolatára is szükségvolt a bérletigényléshez. Elindultunk vissza az irodába megkérdezni, hogy a kitöltött igénylőlapok mellé esetleg kitudják-e nyomtatni a fényképeket illetve lefénymásolják-e maguknak az igazolványokat, de sajnos nemleges választ kaptunk. Így hát visszamentünk ahhoz az „édességbolthoz” ahol korábban már jártunk egyszer. Az igazolványokat le is fénymásolta, de mint ahogy korábban már említettem digitális fényképet nem tudott nyomtatni. Rendesek voltak, mert ajánlottak egy fényképészt a közelben szóval elindultunk, hamar meg is találtuk, de ott csak úgy tudtak volna nyomtatni, hogy képenként egy portfólió, ami 15 x 2.90 Eu lett volna és mindenkinek maradt volna magáról 7 képe, ami teljesen fölösleges. Ekkor megemlítette az egyik velünk jövő diák, hogy mi lenne ha az igazolványoknak csak az előlapját fénymásolnánk le és onnan vágnánk ki a képeket, a végeredmény 0.20 Eu volt összesen. Végre előrébbjutottunk, megvoltak a kitöltött igénylőlapok, a fényképek, az igazolvány fénymásolatok, már csak egy ollóra volt szükség és már majdnem acélban voltunk. Találtunk egy szabó boltot, megérdeklődtük a legolcsóbb ollóját, 10.50 Eu volt, a kifejezett papírvágó ollója 11.50, inkább úgy döntöttünk, hogy keresünk egy kínait, pár perc alatt találtunk is egyet, 1 Eu-t kaptunk is ollót! Ezek után már minden megvolt, az olló, a kép, a fénymásolat, az igénylőlap ez volt a célegyenes. Visszamentünk az irodához, kivágtuk a képeket, ráragasztottuk őket az papírokra, beálltunk a sorba átnyújtottuk őket az irodistának, majd visszaadta és közölte velünk, hogy vágják szét a fénymásolatokat és párosítsuk őket az igénylőlapokhoz. Miután ezt is megtettük végre elfogadták és elkezdték kiállítani a 15db 1hónapra szóló bérleteinket. Mire vissza értünk a szállásra a többiek már terített asztallal vártak minket, közösen, ismét csak jó hangulatban megvacsoráztunk.  Pácolt csirke mell, rizs és salátaköret volt a mai menü, maradék szinte nem is maradt, de természetesen éhes nem maradt neki se. Miután összetakarítottuk a konyhát, páran beültünk a nappaliba, beszélgettünk, sztorizgattunk. Volt, aki bejelentkezett az otthon maradt szeretteinél, de volt olyan is, aki inkább lefeküdt és pihent, hiszen a holnapi napon folytatódnak az interjúk.  





3. nap